Nagy családban nőttem fel, nálunk mindig zajlott az élet. Egy nagy és roppant klassz családi házunk van vidéken. Soha életemben nem éltem városban, és nem is hiányzott. Bőven elég volt annyi belőle, amit akkor láttam, amikor iskolába jártam, majd később dolgozni. Nekem a város minden előnyével együttvéve nem életterem. Most pedig beköltöztem. Nagyon szerencsés vagyok, mert gyalogtávra helyezkedik el a lakásunk a munkahelyemtől, így minden nap simán elmegyek gyalog, negyedóra alatt ott vagyok. Ráadásul a központban vagyunk, mindentől csak karnyújtásnyira. Mégis alig várom, hogy összegyűjtsünk annyi pénzt, amelyből vehetünk egy családi házat. A város nem az én világom. No, de nem erről szeretnék írni, hanem arról, hogy milyen hirtelen egyedül lenni. Felmerül a kérdés, hogy miért írok ilyen böszmeséget, hiszen most mentem férjhez? Nem lehetnék egyedül. Sajnos a férjem mindig később ér haza, mint én, többet kell dolgoznia, mert szombaton délelőtt is melózik. Ilyenkor meg tök egyedül vagyok. Nagyon furcsa hazaérni az üres lakásba, hiszen megszoktam már, hogy sokan vesznek körül. Nehéz megbírkózni ezzel a helyzettel. Eleinte csak voltam, mint nagy határ... a vetésben és siránkoztam. Hát persze, hogy a legegyszerűbb magamat sajnálni, nem igaz? Aztán rájöttem, hogy keresnem kell elfoglaltságot magamnak. Mielőtt megkapnám, hogy miért nem főzök, mosok, takarítok, elárulom, hogy rohadtul nem kell minden nap ezeket csinálni, s, még, ha kellene is, akkor sem tölti ki az ember teljes idejét. Igen, főzök, mosok és takarítok, vezetem a háztartást, rohadtul élvezem is egyébként, de marad fölös idő. Így elkezdtem tornázni. Találtam új hobbikat. Igen, már nem kesergek magamon, hogy megszívtam, hanem átvettem a kormányt a szabadidőm felett. Igazából az lehet a probléma, hogy a nyáron fejeztem be a mesterszakot az egyetemen, s hirtelen sok szabadidőm lett. Eddig lekötött a munka mellett a tanulás, de most hirtelen a nyakamba szakadt egy csomó idő, amit nem tudtam eddig hasznosan eltölteni. Ráadásul ugye el is költöztem otthonról, így magamnak kell kitalálni, hogy mivel is töltsem az időmet. Elhatároztam, hogy adok magamnak egy kis szabadságot az év végéig. Ez azt jelenti, hogy a munka és a háztartás mellett csakis szórakoztató dolgokat fogok csinálni, olvasni, írni, weblapot szerkeszteni stb. Viszont 2017-től elkezdek nyelveket tanulni, s fejleszteni magam. Nem elég a szép diplomám, s a tudományos munkák, cikkek, amelyek a hátam mögött vannak. Fejlődnöm kell, mert bennem van a tudásvágy. 

Nem egészen helyes azt írni, hogy első nap, mivel nem teljesen igaz. Többször nekiálltam már az itthoni tornázásnak több-kevesebb sikerrel, de mindig abbahagytam. Megfogadtam, hogy mától rendszeresítem a dolgot és nem lesznek hetes abbahagyások. Tegnap este elkezdett szúrni a térdem, ami a kevés mozgás jele. (Pedig többet mozgok, mint amikor még otthon laktam, mivel gyalog járok a munkahelyemre, ami egy jó 15-20 perces intenzív séta) Van egy bevált módszerem: Rubint Réka. Többször kezdtem el tornázni az ő videóira, s mindig volt eredménye, így fel sem merült bennem, hogy most mással próbálkozzak. Tudom, hogy az ő edzésterve kíméletlen, a hangjától borsódzik a hátam, de hatásos. Csak az első hetet kellene túlélnem, s utána már menni fog könnyen. Mindig az a fránya első hét a nehéz. 
De most elkezdtem, s, hogy ne hagyjam abba, be fogok számolni róla. 
Tehát az első nap: 
Videónak az Alakreform Angyalokat választottam, ami eléggé kemény, de roppant élvezetes. Mielőtt azt hinnétek, hogy istenkirály vagyok, elmondom, hogy csak az első 20 percet csináltam végig, az is elég volt. És csaltam, mivel nem használtam súlyzót. Azt egyelőre nagylelkűen mellőzöm.
Mint tudjuk nemcsak a mozgáson múlnak a dolgok, hanem kb. 70-80%-ban azon, hogy mit eszünk. Én nem szándékozok fogyókúrásan főzni, mert rühellem, viszont a nasit szeretném abbahagyni. Fehérjében gazdagabb ételeket készítek, s több zöldséget, gyümölcsöt fogyasztok, mint előtte. 

Jól hangzik, mi? Totál elegáns, totál cool... Hát ennyit tesz, ha valaminek az eredeti nevét használjuk. Magyarul annyit tesz: olajbogyókrém zöldségmártogatóval. Így már nem annyira menő, igaz? 

De nem a neve a lényeg, hanem az íze. Egy egészséges, olcsó vendégváró mártogató receptjét osztom meg, amely nagy sikert aratott a családban. Bevallom, én nem vagyok oda érte, mert nem csípem az olajbogyót, de aki szereti, annak ez nagyon ízlett. 

Hozzávalók:
20 olajbogyó kimagozva
2 evőkanál kapribogyó (elhagyható, én a múltkor nem vettem bele)
1 citrom leve és héja
5 gerezd fokhagyma reszelve
1,8 dl olívaolaj
bors
Zöldség, amit mártogatni szeretnétek pl. répa. Én személy szerint pirított teljes kiőrlésű kenyérrel tálaltam. De jó választás lehet mellé a tortilla chips is.

Tegyük bele a robotgépbe a hozzávalókat és keverjük simára. Ízesítsük sóval, borssal, de vigyázzunk, mert a bogyó eleve sós. Én mindig a végén fűszerezem, s gyakran kóstolgatom.